Minden központi fűtési rendszer potenciális célpontja a mikrobiológiai szennyeződésnek. Az öregebb, elhanyagolt rendszerek a legveszélyeztetebbek, de néhány fertőzés olyan jellegű, hogy gyorsan elszennyezheti az új rendszereket is.

A mikroorganizmusok jelenléte háromféleképpen érzékelhető: a feltöltő és tágulási tartály elszennyeződése, rossz szagú gázok keletkezése a radiátorok légtelenítésekor és rendszerdugulások. Nézzük a tüneteket és azok következményeit.

Ha végighúzzák ujjukat a feltöltő, vagy egy nyílt tágulási tartály szélén, meglepően sok tartálynál tapasztalják, hogy az nyálkás. Ezt egy nyálkaképző mikroorganizmus, a pseudomonad jelenléte okozza. A baktérium mindenütt jelen van, és egyre több területen található meg a városi vízellátó hálózatokban. A környezetben levő pseudomonad nem okoz betegséget, így nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét, de káros lehet a központi fűtési rendszerek egészségére. A feltöltő és tágulási tartályok, amelyekben rendszerint áll a víz, ideális környezetet jelentenek ezeknek a baktériumoknak a szaporodáshoz, és ez a szaporodás riasztó sebességgel meg is történik.

Egy nagy tömegűre növekedett populáció ideális menedéket jelent mind a baktériumok, mind pedig a kezdetleges állati szervezetek, pl. amőbák és protozoák számára, és nem szokatlan, hogy ezeket is megtaláljuk a fertőzött rendszerekben.

Bár jelenlétük nem kívánatos, ezen organizmusok egyike sem jelent komolyabb problémát, hacsak nem válik növekedésük olyan mértékűvé, hogy nagy tömegben megjelenjenek a hideg vizes betápláló vezetékben. Ilyenkor a betápláló vezeték, vagy akár a rendszer keringési részei is eltömődhetnek.

A központi fűtési rendszerben keringő víz üzemi hőmérséklete általában jóval magasabb, mint az összes fertőzést okozó organizmus megöléséhez szükséges hőmérséklet. Abban az esetben azonban, ha a rendszert korróziós üledék szennyezi pl. a radiátorok alján, létrejöhet egy olyan menedék, amely a magas hőmérsékletű víztől elszigetelten létezik. Ilyen környezetben, amelyben egyáltalán nincs oxigén, néhány anaerob baktérium képes jól szaporodni. Ezek közül a leggyakoribbak a szulfát redukáló baktériumok (SRB).

Ezek az organizmusok, amelyek szulfáttal táplálkoznak, minden vízszolgáltató rendszerben jelen vannak. Anyagcseréjük eredményeképpen kénsav és kénhidrogén keletkezik. A kénsavnak nyilvánvaló hatása van a radiátorok acél szerkezeti anyagára, a kénhidrogén pedig a radiátor tetejében gyűlik össze. Alacsony koncentrációban ennek a színtelen, nagyon mérgező gáznak jellegzetes, záptojásra emlékeztető szaga van. Ha valaki ezt egyszer érezte, sohasem felejti el.

Egy másik káros hatású organizmus a nitritredukáló baktérium. Ez nitrit tartalmú adalékokkal táplálkozik és nitrogéngázt fejleszt – ez ugyan ártalmatlan, de szükségessé teszi a radiátorok légtelenítését.

Az összes fenti probléma megoldása egyszerű – ez a fertőtlenítés. A legelterjedtebb fertőtlenítőszer a klór. Ahol a feltöltő és tágulási tartály fertőzött, azt klórforrással, pl. a Sentinel fertőtlenítő készletben levő tablettákkal vagy fehérítőszerrel kell kitisztítani és kisúrolni. Ha gyanítható, hogy a rendszer azon részei is fertőzöttek, ahol a víz kering, azokat hasonló módon kell fertőtleníteni, de kémiai diszpergálószerre, pl. Sentinel X400-ra is szükség van a korróziós törmelék eltávolításához és a fertőzés fészkeinek a feltárásához. A szokásos háztartási tisztítószereket nem szabad alkalmazni a tartályban vagy a rendszerben, mivel ezek további nem kívánatos összetevőket tartalmaznak, amelyek ártalmasak lehetnek.

Az inhibitorral, pl. Sentinel X100-zal történő kezelés új és régi rendszerek esetében is megakadályozza, hogy ezek a láthatatlan ellenségek kiépíthessék azokat a hídfőket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy problémát jelentsenek.